MatrixHungary🧩

Egy másik gondolat :

"Orbán Viktor győzelmi beszédét biztosan nem én fogom megírni, de biztosan nem más sem, hanem ő maga. Amilyen rutinja van ebben, biztosan kétfélét ír, egyet a győzelelem, egy másikat a veszteség utánra. De azért ő van annyira biztos a dolgában, hogy a győzemi beszédből csak egy mondatot fog üresen hagyni, amelyikben győzelem nagyságát fogja éltetni.

A miniszterelnök látszólag nem egy érzelmes ember, de ez csalóka. Mert ahogy az unokáival sonkavadászatra indul, és a sok más a hétköznapjaiba betekintést nyújtó videó is megmutatja, minden percében emberek életére gondol. Tudom, hogy a politikában minden ábrázolásnak jelentősége van, a hatást előre mérik, és rendkívül tehetséges kommunikátorok dolgoznak azon, hogy a kigondolt hatást hogyan lehet elérni.

Egy másik fontos faktor a kommunikációban az a hatalmas médiafelület ami a Fidesz rendelkezésére áll, hogy hatásosan befolyásolja azt, ami egyre fontosabb, az emberek érzelmeit. Dekára ki van mérve, mennyi jó hírt kell kiemelni a teljesítmények illusztrálására, és mennyi fenyegetést kell bevetni az ilyesztgetéshez, vagyis a kettő keverékét úgy kell kimérni, hogy az húsba vágjon.

Fél tucat országban élvén és látván a politikai érveket és küzdelmeket azt mondhatom, hogy ilyen szélsőséges érzelmektől fűtött választási kampányt sohol máshol nem láttam. Norvégiában az emberek sokkal racionálisabbak, inkább az érdekeik mentén döntenek minthogy bedőljenek szép igéreteknek. Igaz, se kommunizmus, se 1956, se 1526 nem volt, ne is beszéljünk 1848-ról. A magyar emberek érzelmeit akkor maximálisan felkorbácsolta a szabadág utáni vágy. 1905-ben a svédek puskalövés nélkül engedték el a norvégokat, és az ellentétek csak a «svenskevitser», vagyis az egymás jelentőségének élcelődésében nyilvánulnak meg. Mert ugye a norvégok «újgazdagok» míg svédek évszázados ipari fejlődés útján alapozták meg jóléti társadalmukat.

A norvég választásoknak van még egy tulajdonsága, amit sokaktól hallottam, vagyis, hogy azért szavaznak jobbra vagy balra, mert a szüleik, nagyszülik is úgy tettek, vagyis a tradiciók jelentősége nagy szerepet játszik. A nyolcvanas években istenkáromlás volt kiejteni Carl I. Hagen «szélső jobboldali» politikus nevét, mert privatizálni akarta az óvodákat, mondván egy kis verseny ott sem ártana a szolgáltatók között. Tavaly pártja, a Haladás Párt majdnem választást nyert, csak egy kis koalíciós partner nem jutott be a parlamentbe, így a Munkáspárt nyert. Egyébként nem sokat számít, mert az ő politikai rendszerükben minden el lehet intézni konszenzussal. Náluk se Jakab Péter nem jön krumplival, se Szabó Timea nem kukorékol a tisztelt házban. Ha beülsz a vitákra, elalszol, mert minden annyira civilizált és halk szavú.

Mesélhetnék a Bahamák választási bohózatáról is, ahol százméteres asztalon van kitéve a hot dog meg az ital, «booze», vagyis mindenki degeszre eheti és tök részegre ihatja magát a pártok számlájára. Ja, és még kapnak egy sapkát meg egy trikót is hőn szeretett pártjuktól. Soha nem felejtem el az 2012-választást, amit a Haladás Párt nyert, mert ott is van ilyen, miután a miniszterelnök jelölt bohócsipkában táncolt a színpadon. Magas röptű beszéd helyett verték a dobokat, mindenki boldog volt az alkoholgőz mögött, pedig talán a hallgatóság fele alig a létminimum felett él.

Abban a társadalomban mindenki a pillanatoknak él, mert egy olyan kis gazdaságban, ahol a GDP 85%-a turizmusból folyik be nem sokan keresnek havi 8000 dollárt. Ugyanis annyi kell egy ház és autó finanszírozásához. Csak azok élnek igazán jól, akik a turizmus iparban a közép-menedzsment szintjén dolgoznak, valamint a professzionális szolgáltatók, mint ügyvédek, bankárok, akik befolyó amerikai dollárok milliárdjainak útját egyengetik.

Itt csak szőrmentén idéznék német, ausztrál és egyéb tapasztalatokat. Annyit említenék meg, hogy akkor dolgoztam az akkori NSZK-ban, amikor Helmut Schmidt volt a kancellár és pletykalap politikai rovatát Bonn-bon-nak hívták, utalva az akkori fővárosra és az ismert édességre.

❤1

274 views06:01