Kimérák kora - I. rész

🥊 Hatalmas hullámokat vert Imane Khelif algériai bokszoló indulása a párizsi olimpiai játékokon. Sportolók, közéleti szereplők, írók, üzletemberek, gyakorlatilag mindenki megszólalt, és a döntő többség egy emberként kiáltja: Egy férfi ne indulhasson nők ellen. A botrány morális magasságát, vagy inkább mélységét az csak fokozza, hogy küzdősport versenyszámban zajlik a skandalum.

Az indulatok (egyáltalán nem váratlan módon) politikailag inkorrekt terepre vándoroltak és rengetegen az úgynevezett "transzlobbit" látták a háttérben, de tegnap már a nemzetközi térbe, ma pedig a magyar közéletbe is berobbant a fordulat híre: Khelif nem transz, hanem interszexuális.

Az interszexuális egy politikailag korrekt fogalom, de kivételesen nem képzeletbeli identitásokra utal, hanem valóban létező, biológiai rendellenességre. Bár, ma már sértőnek számít, de közismertebb nevén Khelif hermafrodita, magyarán mindkét biológiai nem sajátosságaiból hordoz magában.

Az olimpiák történetében nem ő az első, és biztosan nem is az utolsó, aki hasonló vitát generál, már csak azért sem, mert egyes harmadik világbeli országokban iparág épült arra, hogy a rendellenességből adódó fizikai fölényt a női sport világában aknázzák ki bizonyos üzleti körök.

A megoldás első ránézésre egyszerű kéne hogy legyen: Akiről bebizonyosodik, hogy biológiai kiméra az nem indulhat sem nőként, sem férfiként ilyen típusú eseményeken, önálló kategóriát kéne számukra létrehozni. Ez viszont nagy valószínűség szerint soha nem fog megtörténni. Nagyon röviden azért nem, mert senkinek nem érné meg. Az Olimpia szervezőinek az alacsony létszám miatt nem, az érintett sportolóknak és menedzsmentjüknek pedig a fizikai fölény elillanása okán. Gondolom mindenki számára érthető, hogy miért nem a férfiak közül buknak ki XX kromoszómával...

Bár, hosszúra nyúlt a felvezetés, de tulajdonképpen most nem Khelifről, és nem a hermafroditák tisztázatlan helyzetéről akartam írni, hanem két korszakos jelenségről.

Az egyik, hogy sok liberális most a világ arcába vágja: "Tessék, ti rögtön buzizni kezdtetek, miközben nem is erről van szó. Rossz az, aki rosszra gondol!"

🏳️‍🌈 Igen, az igaz, hogy én is rögtön "buzizni" kezdtem, na de miért? Van ezen a bolygón olyan, aki nem látott legalább egy képet arról a freakshow-ról, amit olimpiai megnyitó címén nyomtak le a torkunkon? Van ezen a bolygón olyan, akiben 2024-ben nem az merült fel először, hogy mindez a buzilobbi nyomulása? Egy olyan valóságban élünk, ahol a sportvilág döntéshozói kitiltják a keresztvetést a stadionokból, de szivárványszínű, "Respect" feliratú karszalagot kényszerítenek a játékosokra, majd pókerarccal benyögik, hogy a sportban nincs helye világnézeti állásfoglalásoknak. Tegnap átfutottam a legnagyobb liberális híroldalak kommentszekcióit, és még az ottani olvasóközönség is "buzizott".

Végtelenül álszent dolog felháborodni a világ egyhangú "buzizásán", mert akár jogosan lett ez az éterbe kiabálva, akár nem, a felelősök mindenképp azok, akik nap mint nap a buzilobbi szekerét tolva megágyaztak ennek a közhangulatnak.

A másik jelenség pedig az írás címadó gondolata: "Kimérák kora"

A II. rész IDE kattintva érhető el.

🗡 @MilitantConservatism

#Legionarius #Reakció #Világnézet

Kimérák kora - II. rész

Világszerte kortünet, hogy tolerancia címszó alatt jogtalan előnyökhöz jutnak olyanok, akik ezt önerőből semmilyen tekintetben nem érdemelték ki, ezzel párhuzamosan pedig hátrányosan különböztetik meg, és húzzák vissza azokat, akik kimagasló teljesítményt képesek letenni az asztalra.

Így történhet meg, hogy egy zenei tehetségkutatón díjaznak egy olyan személyt, aki transzneműként hivatkozik önmagára, és nem mellesleg süketnéma, tehát nemhogy zenei, de semmilyen hallása nincs, sőt a szavak formálása is megugorhatatlan akadály számára. A zsűri reakciója erre az, hogy "bátor" amiért kiáll, ezt díjazni kell. Mindez egy tehetségkutatón.
Így történhet meg az, hogy vizsgált esetünkben egyes felületek már ott tartanak, hogy Khelif lett az áldozat, hiszen ő nem tehet arról, hogy hermafroditának született, sőt "bátor" tett, hogy ott van az Olimpián, annak ellenére is, hogy egyszer már kizárták egy világversenyről, ugyanis nem nő.

Egy normális világban a tehetségkutatókon tehetséges embereket díjaznak, akik képességeik és érdemeik alapján kimagaslanak az átlagból.
És, egy normális világban nem Khelif az áldozat, hanem minden olyan női sportoló, akinek a karrierje azért kapott gellert, mert ellenfelük nem nő.

Természetesen nem gondolom Khelifet azért bűnösnek, mert genetikai rendellenességgel született. Ez egy sajnálatos tény, azonban emiatt nem érdemel lehetőséget a női bokszolók közt, sem rivaldafényt, és annál kevésbé hősnek kijáró bánásmódot. Maximális tisztelet jár minden paralimpikonnak, de nem azért, mert sérültek, hanem azért, mert ennek ellenére is kimagasló teljesítményt mutatnak fel.

Szebb időkben azokat tartották kiválónak, akik adott területen kimagaslottak az átlagból, ők válhattak hőssé, ők lehettek példaképek, mert az ilyen emberek tettei teszik jobbá a világot közvetlenül, és példamutatásuk révén közvetetten.

Ezt meritokráciának, azaz érdemelvűségnek nevezik. Ennél igazságosabb és jövőbe mutatóbb elv nincs a földön, mi mégis a kimérák korát éljük.

Az I. rész IDE kattintva érhető el.

🗡 @MilitantConservatism

#Legionarius #Reakció #Világnézet