Szerednyén, 1572 májusában hunyt el báró ruszkai Dobó István (született: 1502 körül) magyar katona, aki leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki katolikus nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.
Édesapja Dobó Domonkos volt, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával, és hat gyermekük született: Ferenc, László, István, Domonkos, Anna és Katalin.
1548-tól Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya lett (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy). Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Dobó Istvánt és két testvérét 1551-ben I. Ferdinánd magyar király egyik szomszédjuk (Tegenyei Tamás) ellen elkövetett korábbi erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztésre ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, hiszen Dobó Istvánnak csak annyit sikerült elérnie, hogy az ítéletet egy évre felfüggesszék.
Az 1552. évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma körülbelül 2000 volt, köztük bajtársa, pakosi Paksy Jób, míg az ostromló törökök száma a korábbi 200 és 80 ezer főre való becslés helyett inkább 40 ezer lehetett. Az ostrom során Dobó maga is megsebesült. Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg, Csabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményt írt róla. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul a királytól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki (Kendi Ferenccel együtt) és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy hazahívja Izabella királynét. Ekkor szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárt, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni azt. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújvárban bebörtönöztette, ahonnan 1557-ben azonban megszökött. Erdélyi vajdasága idején komoly támogatója volt (öccsével Domonkossal együtt, a protestáns) Károlyi Gáspárnak, az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának, akinek tanulmányait ezt megelőzően a wittenbergi egyetemen szintén segítették.
1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Még abban az évben ismét bárói rangra emelkedett és kinevezték Bars vármegye főispánjává. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Dobónak – bár a köztudatban ma elsősorban mint a hős egri várvédő él – voltak nem éppen becses tulajdonságai is. Fukarsága, pénzsóvársága például közismert volt a 16. században is. Bornemisza Péter az Ördögi kísírtetekről című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet úgy kívánta, a gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkozó Dobó testvérek kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek. És mivel a család Ung és Bereg vármegyei birtokai határosak voltak Lengyel Királysággal, Dobó gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállította ki áruit.
A Tegenyei-ügy, nem utolsósorban a Perényieknek, a Dobó család régi ellenségeinek áskálódásai miatt, Dobó egész életét végigkísérte, 1568-ban Pozsonyban le is tartóztatták emiatt, de megszökött, és a lévai várba menekült. 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták, és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták, majd felségárulás gyanújával börtönbe zárták, sőt főispáni rangjától is megfosztották. Élete utolsó éveit fogságban töltötte, a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal azután, 70 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el.
Kép: Dobó István, az egri vár főkapitánya, a „kereszténység Herkulese" / Kovács Mihály alkotása
(Wikipédia)

📰 https://nimrodnepe.blog.hu/
✈️ @Hungária - Nimród népe✅️ 🇭🇺