🇭🇺 ⛰ "Azok a hegyek még ma is állnak."

Még márciusban jártam Székelyföldön, azon belül is Csík vármegyében, Csíkdelnén, ahonnan a családom apai ága származik.

Kisgyerekként imádtam Nagypapám történeteit hallgatni a hegyekről, a hatalmas házukról, a lovaikról. Amikor a háborúhoz ért a "mese" mindig izgultam, hogy most talán más vége lesz. De, nem lett...

A hatalmas ház ma már nem áll a kis székely faluban, a temetőben pedig ott sorakoznak az Incze vezetéknevű emberek sírkeresztjei, akikkel sosem találkoztam, sosem találkozhattam.

A temető bejáratával szemben viszont ott áll egy székelykapu, ami már akkor is állt, amikor Nagypapám gyerek volt. Ott áll egy templom, ami már akkor is ott állt, amikor Ő gyerek volt. A falut pedig körülölelik a hegyek, amik akkor is ott álltak, amikor az első magyarok meghódították ezt a vad vidéket. Ugyanazokat a dolgokat láttam, mint amiket Nagypapám gyerekként.

Magyar élettér ott van, ahol magyarok élnek, ahol a magyar kultúra a meghatározó. Ebben a kis székely faluban pedig csak a magyarság múltja és jelene tapasztalható valóság. Én ott mást nem láttam.

Jövője pedig akkor lesz, ha az unokámnak azt a képet adom át, amit én egykor Nagypapámtól kaptam. Ha, ugyanazokat a hegyeket látja majd mese közben, amiket én is láttam, és teszek azért, hogy ez a "mese" egy életet meghatározó valóság legyen, ami egy láthatatlan ívvel összeköti a generációkat az első magyartól, az utolsóig.

Ez pedig ebben a formában már nem egy száraz, lineáris történeti idővonal, hanem generációkat összekötő valóság.

#Legionárius #MagyarÉlettér #Öntudat